udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
38
találat
lapozás: 1-30 | 31-38
Névmutató:
Székely Szabó Zoltán
1995. február 7.
A napokban Bécsben szerepelt a szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulata, ez volt a harmadik turnéjuk. Először Dési Vilmos, az egyik ottani magánszínház, a Beim Duersperg igazgatója hívta meg ők. A Bécsi Magyarok Központi Szövetsége volt most a meghívó, egyik lelkes tagjuk, Székely Szabó Zoltán erdélyi származású színész készítette elő mostani fellépésüket. Parászka Miklós igazgató elmondta, hogy társulatuk számára körvonalazódik egy svédországi turné is. Otthon teltházak előtt játszanak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./2001. február 8.
A Csíki Játékszín és az Északi Színház Harag György Társulata közötti bérletcsere részeként a csíkszeredai önkormányzati színház Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Nagybányán adja elő Brandon Thomas zenés vígjátékát. A Charley nénje című zenés vígjátékot (rendező: Hunyadi László) február 17-én a bécsi magyar közönség is megnézheti. A bécsi magyar szervezetek nevében Székely Szabó Zoltán (volt sepsiszentgyörgyi színész) hívta meg a Csíki Játékszín társulatát. A vízumköltséget, fellépési díjat és utazási költségeket a meghívó fél állja. /Bécsbe készül a Csíki Játékszín. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 8./2006. augusztus 12.
Székely Szabó Zoltán szerkesztésében megjelent a bécsi Europa-Club 13. évkönyve Közszolgálatban címmel. A kötet törzsanyagát Teleki Pál emlékezete és a Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulójára szervezett előadóműsor anyaga alkotja. A Teleki-tanulmányok szerzői: Bakos István (Teleki Pál, a nemzetnevelő államférfi élete és utóélete) és dr. Kubassek János (Teleki Pál, a földrajztudós). Ezeket a műveket az teszi izgalmassá, hogy Teleki Pál Budapestről való száműzetésének eredményeként, miután a magyar fővárosból kitiltott szobrát csak Balatonbogláron lehetett felállítani, Bécsben kell a 20. század egyik legjelentősebb magyar személyiségének érdemeiről szólni, írta Sylvester Lajos. Kubassek János Teleki Pált, a tudóst a politikai földrajz nemzetközileg is jelentős művelőjét idézi, aki az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalások bebizonyította a Kárpát-medence földrajzi, vízrajzi egységét, nemzetiségeinek egymásra utaltságát, ,,hiszen Európa szívében a Kárpátok koszorújától övezett Magyarország olyan táj, amelynek megbontása ezernyi új keletű problémát zúdíthat az ott élő emberekre”. Teleki Pál elkészíttette európai hírű ,,vörös térképét”, amelynek fő érdeme, hogy ,,a nemzetiségeket úgy ábrázolta, hogy azok arányban voltak az általuk lakott területekkel és a nemzetiségek lélekszámával”. A román térképek ugyanis félrevezető ábrázolásokat közöltek. A ritkán lakott hegyvidéki területeket túlsúlyban lévő nemzetiségi területekként tüntették fel, s így a sűrűbben lakott magyar települések kis foltokká zsugorodtak a nagy román népességi tengerhez képest. Teleki térképe reálisan ábrázolta a nemzetiségi arányokat, térképének és tanulmányainak döntő szerepük volt az első és a második bécsi döntés előkészítésében, amely a túlsúlyban magyarok által lakott területek visszacsatolásával enyhítette a magyarság trianoni traumáját. Bakos István Teleki Pált a 20. század nemzetnevelő államférfijaként mutatta be, akinek emberi jellemvonásai, szellemisége a korabeli magyar társadalomra rendkívüli hatással volt, s akit ,,a liberál-bolsevik politikai erők által generált médiahadjárat következtében” mélyen megalázva mellőznek hazájában, amelynek becsületéért és tisztességéért életét áldozta. Bakos ízekre szedte a Teleki ellen felhozott vádakat, és J. F. Montgomery, az egykori magyarországi amerikai nagykövet szavait idézi: ,,Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának időszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban”. A szerző Teleki Pál érdemei melletti érvelésébe bevonja a külföldi, elsősorban a lengyel értékeléseket, akik saját hősüknek tekintik, s akik, a mai Magyarország örök szégyenére, azt is felajánlották, hogy ha nem kell a Teleki-szobor Budapestnek, akkor menekítsék lengyel földre azt. Az ,,Europa-Club évkönyvének Teleki-tanulmányai becses módon egészítik ki A Bethlen Gábor Alapítvány negyedszázada című, ugyancsak Bakos István által összeállított kötet (Püski Kiadó, 2005) Teleki Pál-tanulmányát. /Sylvester Lajos: Egy magyar évkönyv Európában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 12./2007. február 8.
A marosvásárhelyi Gruppen Hecc társulat hetek óta pótszékes előadásokon mutatja be szilveszteri kabaré-előadását. A szövegíró és rendező Nagy István színművész elmondta, hogy tizenhat esztendeje létezik politikai kabaréjuk. Először Gáspárik Attilával léptek fel 1991-ben a bukaresti televízió magyar adásában. Akkor született meg a kabaréjuk két őstípusa: a Pityu és a botcsinálta politikus, akik kisebb-nagyobb kihagyásokkal vissza-visszatértek különböző előadásaikban. Ezt követte 1991-ben az első szilveszteri rádiókabaré-felvétel, akkor állt össze a csapat magja, az alapemberekkel /Szélyes Ferenc, Biluska Annamária, Hunyadi László, Gáspárik Attila és Nagy István, később Kilyén László/. Azután jöttek a többiek a csapatba: Fodor Piroska, Fülöp Bea, Somody Hajnal és legutóbb Henn János. Sok helyen felléptek, többször Bécsben. Egy színész barátjuk, Székely Szabó Zoltán, oda telepedett ki a nyolcvanas években, ő hívta meg a Gruppen Heccet. Voltak már Svájcban, Németországban, Svédországban, Norvégiában, illetve a régi Csehszlovákiában is. A társulat négy tagja eljutott Kanadába is. Azonban a törzshelyük Erdély. Egyik legsikeresebb jelenetük a Gyurcsány naplója volt. A Gruppen Heccet évente 30-40 alkalommal szerepel, ideje lenne már helyet találni egy állandó kabarétársulatnak Marosvásárhelyen. /Karácsonyi Zsigmond: Vidám kesergő a polkáért. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./2008. április 14.
Április 12-én a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Arról határoztak, hogy megreformálják az egyesület elnökségi összetételét és munkáját, a visszavonuló Kötő József elnök helyébe megválasztották Dáné Tibor Kálmánt, és április 12-ét erdélyi magyar közművelődési napnak nyilvánították. Kiosztották az EMKE 2008-as díjait. Kötő József elnöki beszámolójában áttekintette az EMKE tevékenységét, amely több ezer magyar civil szervezetet koordinál. Tavaly magyarországi alapítványi támogatásokból 10 millió forintot osztott ki a magyar házak kiépítésére (Nagyenyeden, Zilahon, Besztercén, Vajdahunyadon, Szilágysomlyón, Visón, Désen stb.). Fontos megvalósítás volt Kolozsváron a Szabédi-ház újjáépítése, ahol az Erdélyi Magyar Irodalom Kézirattára működik, valamint a Györkös-Mányi Albert Emlékház korszerűsítése. Az alapszabály módosítása nyomán megszűnt az ügyvezető elnöki funkció, és létrehozták a tanácsosi tisztséget. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnöki beszámolójában a tavalyi év eredményei közé sorolta a Pusztinai Csángó Kulturális Központ megteremtését, a www.emke.ro honlap beindítását, a hazai és magyarországi civil szervezetekkel kialakított kapcsolatokat. Idén július végén a Kolozsvár Társasággal megrendezik a kincses városból elszármazottak találkozóját, októberben pedig Kárpát-medencei konferenciát tartanak. A Szabédi-házban fog működni a Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet. Matekovics Mária (Bánság) a szórványsorsban élő 120 civil szervezet munkáját dicsérte. Muzsnay Árpád (Partium) az országhatáron átívelő együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kiss Jenő (Székelyföld) szerint tavalyi legnagyobb eredményük az uniós pályázatok számbavétele volt. Pozsony Ferenc (Kriza János Néprajzi Társaság) arra hívta fel az EMKE vezetőségének figyelmét, hogy lobbizzon a hazai múzeumokban jelentkező magyar szakemberhiány pótlása érdekében. A tisztújítás során a következőket választották meg: elnök – Dáné Tibor Kálmán; régiói tanácsosok – Matekovics Mária (Bánság), Muzsnay Árpád (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély), Kiss Jenő (Székelyföld), Szép Gyula (társadalomszervezés); főtanácsos – Kötő József, elnökségi tagok – Széman Péter, Guttman Mihály, Házy Bakó Eszter, Beder Pál. Megjutalmazták az erdélyi magyar közművelődésben jeleskedőket. Az EMKE 2008-as díjazottjai: Szilágyi Aladár (Spectator-díj), Háromszék Zenekar (Kacsó András-díj), dr. Bárth János (Bányai János-díj), dr. Széman Péter (Kun Kocsárd-díj), Öllerer Ágnes (Nagy István-díj), Székely Szabó Zoltán (Bánffy Miklós-díj), Balázs Attila (Kovács György-díj), Balázs Éva (Poór Lili-díj), Fazakas Mihály (Szentgyörgyi István-díj), Soó Zöld Margit (Szolnay Sándor-díj), Györffi Dénes (Monoki István-díj), Calepinus Alapítvány (Balázs Ferenc-díj), Irsay Miklós (gr. Mikó Imre-díj), Bálint Lajos (életműdíj), Laskay Adrienne (életműdíj). /Ördög I. Béla: Erdélyi magyar közművelődési számvetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./2008. április 19.
1986 őszén Székely Szabó Zoltán színész Sepsiszentgyörgyről Ausztriába távozott. Az 1989-es fordulat után Székely Szabó Zoltán az elsők között rohant haza, kereste barátait, kollégáit, és hamarosan kezdetét vette a Bécsben élő magyarok kulturális – főleg színházi – életének a megszervezése. Az anyaország határain kívüli magyar színházak megkezdték fellépéseiket Bécsben, azóta mindegyik társulat bemutatkozott már a bécsi magyar közönség előtt. Ez évenként gyakorta két-három előadást is jelentett. A színházi társulatok mellett ellátogattak Bécsbe a magyar irodalmi, művelődési és tudomány élet jeles képviselői is: írók, költők, művészek, tudósok, a bécsi Europa Club rendezvényeire. A főszervező ez esetben is Székely Szabó Zoltán volt. Mindemellett Székely Szabó Zoltán publicisztikai, szerkesztői és írói munkásságáról is kell szólni. A bécsi Europa Club, a Bécsi Napló, az Évkönyvek, humoros kötetei, színházi anekdotagyűjteménye, Szürkebarát nevű humoros kiadvány is az ő nevéhez fűződnek. Gyökeresen megváltozott valami Bécs magyar vonatkozású kulturális életében, mindez Székely Szabó Zoltán érdeme, aki most megkapta az EMKE Bánffy Miklós-díját. /Szélyes Ferenc: Székely Szabó Zoltán Bánffy Miklós-díja (EMKE-díjasok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 19./2008. április 30.
1885. április 12-én alakult meg Haller Károly vezetésével a kolozsvári Vigadó, a Redut nagytermében az EMKE, amit aztán 43 éves tetszhalálból 1991. április 20-án Brassóban támasztottak fel az újjáalakulás tényét rögzítő közgyűlésen, ahol megválasztották Dávid Gyulát elnöknek és Kötő Józsefet főtitkárnak. Az EMKE története megtalálható a Művelődés 1995. évi augusztus–szeptemberi összevont százlapos számában. Ma már dokumentumértékű ez a külön kötetként is megjelent összefoglalás, amely első ízben vette számba a 89-es decemberi fordulat után gomba módra megszaporodott romániai magyar egyesületeket is. 1992-től osztják ki az erdáélyi szellemi élet, közművelődés személyiségeinek nevét viselő EMKE-díjakat. A 2007. évi EMKE-díjak: Spectator-díj Szilágyi Aladárnak, az 1990 után kibontakozó kisebbségi önépítést segítő gazdag publicisztikai tevékenységéért, Kacsó András-díj a Háromszék Népi Együttes Zenekarának, az erdélyi népzene értékeinek itthoni és határon túli népszerűsítéséért, minőségi műveléséért, Bányai János-díj Bárth János néprajzkutatónak, az erdélyi népi kultúra értékeinek feltárása és közlése terén végzett kiemelkedő kutatói tevékenységéért, Kún Kocsárd-díj Széman Péternek, a versenyképes magyar közösség létrehozásáért végzett közművelői tevékenységéért, Nagy István-díj Öllerer Ágnesnek, kiváló zenepedagógiai, karnagyi és a kamarazenei mozgalom terén végzett munkásságáért, Bánffy Miklós-díj Székely Szabó Zoltánnak, fáradhatatlan szervezőmunkájáért, melynek eredményeképpen a Magyarország határain kívül működő magyar színtársulatok rendszeresen jelen vannak Bécsben és más ausztriai településeken, Kovács György-díj Balázs Attilának, korszerű és nagyhatású színészi munkásságáért, sokoldalú tehetségéért, mellyel a temesvári színpadot szolgálja és az erdélyi magyar, román és német színjátszás egymás felé fordulását segíti, Poór Lili-díj Balázs Évának, az anyanyelvi színpadi szó nemesítő erejébe vetett hitéért, mindig megújulásra kész emberábrázoló művészetéért, Szentgyörgyi István-díj Fazakas Mihálynak, színjátszásunk kiemelkedő hagyományának ápolásáért, a diákszínjátszásunk terén elért kiemelkedő érdemeiért, Szolnay Sándor-díj Soó Zöld Margitnak, utolérhetetlen művészi érdemeiért és az alkotói közösség érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, Monoki István-díj Györfi Dénesnek, a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Könyvtár állományának elkötelezett és szakszerű gondozásáért, Balázs Ferenc-díj a Calepinus Alapítványnak az 1990-ben létesített nyelviskola működtetéséért, biztosítva több ezer személynek az idegen nyelvek oktatását, nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítését, gr. Mikó Imre-díj Irsay Miklósnak, értékteremtő, kultúrapártoló tevékenységéért. Életmű-díjban részesültek: Bálint Lajos, a míves könyvek erdélyi hagyományát folytató félévszázados munkásságáért, kultúrahordozó szép könyvek kivitelezéséért, Laskay Adrienn művészeti és oktatói tevékenységéért, az erdélyi Bartók- és Kodály-kultusz kiteljesítésében szerzett érdemeiért. /Szabó Zsolt: EMKE-díjak 2007. = Művelődés (Kolozsvár), 2008. április/2009. április 17.
Szélyes Ferenc, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze 2003-ban álmodta meg, hogy szülőfalujában, Mikházán egy olyan színházat hoz létre, ahova nyáron, a szünidőben elvisznek különböző produkciókat. Azóta csűrszínházi fesztivál háromnapos rendezvénysorozat lett, amelyre nemcsak a megyéből, hanem külföldről is eljönnek vendégek. 2005-ben megfogalmazódott az igény, hogy fel kell újítani a színháznak otthont adó épületet és a nézőteret be kell fedni. Az idénre mindez elkészült. Idén június 26–28. között lesznek a csűrszínházi napok. Kiállítások lesznek, majd bemutatják a Bécsben élő Székely Szabó Zoltán önéletrajzi kötetét – műsorvezető Bölöni Domokos közíró. A Csűrszínház a Nyárádmente kulturális-gazdasági mozgatóereje lehet a jövőben. /Vajda György: Elkészült a Csűrszínház. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 17./2009. június 30.
A Nyárádmente kulturális központja Nyárádszereda volt és marad még jó ideig, és a Mikházán – példamutató összefogással – fogant „csűrszínházi gondolat” mint a vidék, a kistáj fölemelkedését elősegítő létesítmény van jelen. A felavatott Csűrszínház körüli pezsgés divatot is teremthet, sikk lesz kilátogatni Mikházára. A Forrás Színház Wass Albert-pódiumjátéka, A tánc öröme a Szivárvány Alapítvány előadásában, az Erkel Ferenc Néptáncegyüttes és a Maros Művészegyüttes műsorai megférnek egymással, ugyanúgy a kórusok egyházi és világi repertóriumának legszebb darabjai. Szaporodnak a kiállítások, a korondi Józsa Lajos és fia kerámiái, László Zsuzsa színművésznő üvegre festett munkái, könyvbemutatók, köztük Székely Szabó Zoltán önéletrajzi elemekkel át- meg átszőtt, Tutuka című regény-emlékezése. A Mikházi Napok máris rendelkezik valami sajátos arculattal. Az ötletgazda az Szélyes Ferenc színművész. /Bölöni Domokos: Művelődési mérföldkő. A Csűrszínház áldásos hozadékairól. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./2009. július 4.
A Székelyföldről Bécsbe elszármazott Székely Szabó Zoltán volt már színifőiskolás, színész, színésztársait faggató újságíró, író, rendező, de a központi szerep nála mindvégig a humoristáé. Megjelent új könyve /Tutuka avagy az utolsó Szabó. Magánkiadás, Bécs, 2009/ ezzel a mondattal kezdődik: „Én már megittam a kenyerem javát. ” Ez a humor tart az utolsó mondatig, mindössze a fajtája változik. Ceausescu diktatúráját idézi fel ilyen mondatokkal: „Amikor Velence helyett ismételten Lisznyót választottuk üdülőhelyül. ” „A korabeli divat szerint a román szekusok magyar nőt viseltek. ” Szívbemarkoló kérdés: „Hogy miért éppen Viskyvel üzentek nekünk félelmet?” Visky Árpádról van szó, arról a színészről, akiről már sosem tudjuk meg, hogy öngyilkos lett-e vagy felakasztották: „A tetemrehívás a mai napig elmaradt, marad tehát a kérdés: fel is akasztották, vagy csak le?” /Gergely Tamás: Megitta már a kenyere javát. Székely Szabó Zoltán legújabb kötetéről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 4./2009. október 28.
Székely Szabó Zoltán 60. születésnapjára könyvecskével lepte meg önmagát, címe Tutuka, avagy az utolsó Szabó. Az imakönyv méretű kiadvány testes, 265 oldalas, az olvasó végigszáguldhat az utolsó Szabó cikcakkos életén az erdélyi Mezőségtől Bécs városáig. Székely Szabó Zoltán önmeghatározása szerint Bécsi Taxinész, illetve Taxíró, a maga műfajában sajátos elménckedésre hajlamos életművész, taxisként író, íróként taxis, öniróniával megáldott, fanyar mosolyú, langaléta alkat, aki körmöli sorrendben immár a hetedik zsebkönyvét. Mezőségiként szereti Sütő András és Wass Albert örökösének hinni magát, de ezt még Bécsben sem hinnék el neki. Sylvester Lajos valamikor sokszor találkozott a szerzővel Sepsiszentgyörgyön a Sugás vendéglőben. Székely Szabó Zoltán nemcsak ír, hanem folyamatosan szervezi a bécsi magyar életet is. Bécsben erdélyi hadakat fogadott vendégül. /Sylvester Lajos: Egy Taxinész behajt a Sugás-kertbe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./2012. június 27.
Péntektől Csűrszínházi Napok
Jubileumi névadó ünnepség
A 10. alkalommal szervezi meg az idén a Mikházi Csűrszínházi Egyesület a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a Maros megyei tanács, a nyárádremetei önkormányzat, a Maros Művészegyüttes, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, a Népi Alkotások Háza, a Yorick Stúdió, a Bekecs néptáncegyüttes, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház és a Maros Megyei Múzeum a Csűrszínházi Napokat, amely az idén is különleges programmal várja mindazokat, akik a foci- Európa-bajnokságból – a döntő előtt – részt vennének a művelődési eseményeken.
Mint ismeretes, az idén majdnem minden hétvégén kínált valamilyen produkciót a Csűrszínház. Eddig színházi előadás, táncszínház, bábelőadás, folklórműsor és kórushangverseny gazdagította a jubileumi évadot, amely kétségtelenül a június 29-e és július 1- je közötti Csűrszínházi Napokban csúcsosodik.
A rendezvénysorozat pénteken 17 órakor kezdődik. Tavaly a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványnak, személyesen a nagynevű néprajzkutatónak köszönhetően sikerült berendezni a kántori lakást a mezőségi használati eszközökkel, tárgyakkal. Az idén is pompába öltözik az évszázados épületbelső. Az alapítvány kalotaszegi és moldvai csángó belsőt varázsol Mikházára. A kiállítás Kallós Zoltán jelenlétében 17 órakor nyílik, és szeptemberig lesz látogatható.
Az ünnepi évadhoz méltó különleges esemény helyszíne lesz az iskola, ahova a Maros Megyei Múzeum hozzájárulásával Nagy Imre festőművész eddig raktáron levő alkotásait hozzák el. Így helyszűke miatt az idén elmarad a fotókiállítás. A 18 órakor nyíló tárlat anyagáról Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója fog beszélni. A hagyományhoz híven lesz könyvbemutató, a a Népújság is várja majd az olvasókat, érdeklődőket sátrába interaktív újságíró-olvasó találkozóra. 18.30-tól a művelődési otthonban Sebestyén Aba gondolatébresztő előadással lép a nagyérdemű elé. A Yorick stúdió vezetője Kocsis István: A tér című monodrámáját hozza ki Mikházára.
A jubileumi évad és a Csűrszínházi Napok valódi gálaműsora 20.30-tól kezdődik. Amint korábban hírül adtuk, a 10 éves évforduló alkalmával a Csűrszínház felveszi Széllyes Sándor, a Maros Művészegyüttes egykori tagjának, énekesének, mókamesterének a nevét. A névadó emlékműsorban jelen lesz a művész is, legalábbis hang- és televíziófelvételen. Róla emlékeznek majd volt kollégái, és természetesen a művészegyüttes jelenlegi tagjai is fellépnek a Nagy István színművész által vezetett műsorban. 23 órától pedig meglepetésekkel tarkított művészbált szerveznek.
Június 30-án, szombaton 10 órakor a székelyvajai fúvószenekar költi a falut, majd a névadó emlékműsor a mikházi temetőben tett zarándoklattal zárul, ahol rövid ima után megkoszorúzzák Széllyes Sándor sírját. A színházművészet iránt érdeklődők gazdag könykínálatban válogathatnak a Reneszánsz panzió teraszán, ahol 13 órától könyvbemutató lesz: Balázs Évát, Farkas Ibolyát, Kovács Leventét, Makra Lajost, Székely Szabó Zoltánt ismerhetik meg az érdeklődők a kötetekből.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata két előadással szerepel Mikházán a 10. Csűrszínházi Napok programjában. Müller Péter – Seress Rezső Szomorú vasárnap című kamaramusicalje június 30-án, szombaton délután 5 órától tekinthető meg. Szereposztás: Kárp György, Nagy Dorottya és Bokor Barna. Az előadás rendezője: Kincses Elemér, díszlet- és jelmeztervező: Labancz Klára, zenei vezető: Csíky Csaba, koreográfus: Szőke István, zenei tanácsadó: Orosz Szabó Edit. A zenekar tagjai: Makkai István, Fülöp Alajos és Vilhelem András.
Székely Csaba: Bányavirág című nagy sikerű darabja a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának közös előadása, mely a Pécsi Országos Színházi Találkozón a legjobb előadás díját érdemelte ki, két főszereplője, Viola Gábor és Bányai Kelemen Barna pedig a MASZK Országos Színészegyesület által odaítélt legjobb férfialakítás díján osztozott. Az előadás este fél 10- től kezdődik. Szereplők: Viola Gábor, Bányai Kelemen Barna, Nagy Dorottya, Kovács Botond és Gulácsi Zsuzsa. Világosító: Aszalos Attila. Video: Sebesi Sándor. Zenei munkatárs: Czerán Csaba. Díszlet- jelmez: Lukácsy Ildikó. Rendező: Sebestyén Aba.
Jegyek elővételben Marosvásárhelyen a Kultúrpalota jegyirodájában válthatók keddtől péntekig 12-17.30 óra között (telefon: 0265/261-420 vagy 0372-758-230), és előadások előtt Mikházán a Csűrszínháznál felállított jegypénztárban. Részletek a www.facebook.com/tompamiklos oldalon. A többi színtársulat előadásaira jegyek a 0746-856-310-es telefonszámon foglalhatóak, illetve a helyszínen válthatóak.
A napot éjfél körül kezdődő népi bál zárja.
A vasárnapi programot a hagyományokhoz híven a 9 órakor kezdődő szentmise nyitja, majd ezt követően gyerekeknek szóló műsorok lesznek. A Kamaszok színtársulat rövid zenés-verses műsorral jelentkezik, míg 12 órától a Csűrszínházban a magyarországi Forrás Színház előadja a Szivárvány szép kapujában című zenés mesejátékot.
Természetesen az idén sem maradnak el az állandó programok, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete kézműves-termékekkel lesz jelen, vásárolhatók csűrszínházi trikók, szombaton délelőtt a gyerekekkel a Garabonciás egyesület pedagógusai foglalkoznak.
A marosvásárhelyi érdeklődők előzetesen a Bálint Trans szállítási vállalatnál a 0265/255-092-es telefonszámon jelentkezhetnek be. Nagyobb csoport esetén kedvezményes menettérti szállítást is biztosít a cég.
(vajda) Népújság (Marosvásárhely)2012. december 15.
Egy nemzedék három felvonásban
– ez a címe annak az igen érdekes interjúkötetnek, amelyet szerda délután mutattak be az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház új, Nyomda utcai székházának nagytermében. Az igen jó hangulatú, humorban gazdag esten az alaszkai időjárás ellenére is számottevő közönség tette tiszteletét, őket a kötet méltatója, Kovács Levente, a gondozást felvállaló Kriterion Könyvkiadó igazgatója, H. Szabó Gyula és természetesen a szerző, Székely Szabó Zoltán fogadta. Utóbbi Marosvásárhelyen, a színművészeti egyetemen végzett, évekig Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön volt színész, majd a diktatúrában külföldre vándorolt. Bécsben él, az ottani magyar kultúra tevékeny ápolója.
A résztvevőket Kovács Levente üdvözölte, mint mondta, világrekord, hogy ebben a katasztrofális időben, a világvége előtt kilenc nappal, a Gutenberg- galaxis alkonyán ennyien eljöttek. Harminc színészt igen nehéz egy "színpadra" összezsúfolni, Székely Szabó Zoltánnak ez sikerült. H. Szabó Gyula hozzátette: a kötetben fellelhető 29 beszélgetés során 30 színművésszel készített interjút a szerző, három sorozatban. Az első a '70-es évek végén, '80-as évek elején, a második a '90-es évek közepén – itt már pályaelhagyók is vannak –, míg a harmadik 2011-ben készült, ugyanazon interjúalanyokkal. Minden beszélgetés jelen idejű, a kötet rendkívül érdekes, a nagy többség mögött gazdag, hiteles és őszinte életpálya áll. Ami közös bennük: szinte mindegyikük szívesen emlékszik vissza a marosvásárhelyi színművészetin eltöltött évekre.
Kovács Levente elárulta – a kötet kapcsán statisztikát készített, amely szerint a könyv 12-13 év végzősét öleli fel a hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek elejéig. Ezekben az években 92 hallgató végzett a vásárhelyi színin, közülük harmincan szerepelnek a kötetben. A 92 színművész közül 40 elhagyta az országot, 13-an elhaláloztak. A harmincból heten kerültek tanári pályára, hárman doktoráltak, öten a könyvkiadás közelében is tevékenykednek. 77 százalékuk még mindig pályán van, különböző társulatok tagjai.
– Nem mondhatjuk róluk, hogy elveszett nemzedék. Értékes, jelen lévő generációja a hazai színházi kultúrának. Igen nehéz időkben, nyomorúságos körülmények között végeztek, és ahogy azt közülük Balázs Éva megfogalmazta: az akkor hat színházból álló erdélyi magyar színházi intézményrendszer megőrzését sorsfeladatuknak tekintették. A szegénység és a letiltások sorozata jellemezte életüket, de bátorságukat megőrizték. Szélyes Ferenc például '89-ben adta vissza párttagsági könyvét Szatmáron. Ez igen merész tett volt, ő az interjú során meg sem említi... Számomra különösen fontos, hogy a megszólaltatottak szinte mindegyikével tanár-diák viszonyba kerültem. A könyvet pedig igen fontosnak tartom: részben színháztörténet, de megtalálható benne egy értékelhető és kvantifikálható szociológiai hozadék is, ugyanakkor emberismeretből, pszichológiából is jeleskedik – nagyon sokat tudunk meg belőle a színész természetéről. Székely Szabó Zoltán kérdései szellemesek, célratörőek, a szerző riporterként is megállja a helyét. Groteszk iránti érzéke, fanyar humora sokáig hiányzott a sepsiszentgyörgyi társulatból. A könyvet bárkinek tudom ajánlani, hiszen egy olyan harc szolgálatában áll, amely a művészet örökkévalóságáért folyik, egy olyan művészetért, amelyet folyamatosan eltemetnek, de amelynek a válság az éltetőereje. Bármilyen kultúra romjai alól mindig előtáncolt a színész, és továbbvitte azt. Hiszen aki a múltat megtagadja, annak a jelene sivár, a jövője pedig értéktelen – mondta a méltató, majd a sztorikban, történetekben gazdag est végén a szerző köszönte meg mindenki hozzájárulását, részvételét és árulta el: ő nem elment, hanem nem jött vissza.
– A szabadságban kezdtem el igazán félni a visszajöveteltől. Cserbenhagytam az erdélyi színjátszást, mert – ahogy Faludynak írták a barátai – nem akartam olyan szobába visszajönni, amelynek ajtaján belül nincs kilincs. De '92 óta rendszeresen hívok meg Bécsbe határon túli magyar társulatokat, eddig körülbelül 70 alkalommal. Az Európa Klub vezetőségi tagja vagyok, az itt elhangzó évi 19-20 előadást könyv formában mindig kiadjuk. És most már elárulhatom: a Széllyes Sándor hagyatékát feldolgozó kézirat elkészült, fellelhető benne rigmusainak sorozata, interjúk, beszámolók egyaránt. Remélem, hamarosan Marosvásárhelyen is bemutathatjuk.
K. N. B.
Népújság (Marosvásárhely)2013. május 15.
Kisebbségmentő pályakép színészportrékkal (Könyves est zenével)
Újszerű könyves, zenés estet tartottak tegnap a sepsizszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban: a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó néhány könyve, Pásint Ödön kisebbségmentő pályaképe és Székely Szabó Zoltán színészekkel készített „háromrétegű” interjúkötete szerepelt a terítéken, ezt színezte a Cantabile Trió hangversenye.
H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója egy-egy bővített mondatban ismertetett néhány újdonságot, majd Nóvé Béla budapesti író, történész, dokumentumfilmes alkotó, a Hivatása: kisebbségmentő című kötet szerzője beszélt Pásint Ödön (1900–1950) eddig „árnyékban lévő” életpáyájáról. A torockószentgyörgyi születésű Pásint Bethlen István miniszterelnök személyi titkáraként, Teleki Pál bizalmasaként, ám mindvégig háttérben maradó, egyre fontosabb beosztású szürke eminenciásként igen sokat tett Budapestről az erdélyi magyarságért, végül az ÁVH sorozatos zaklatása öngyilkosságba kergette. Édesapja unitárius lelkész, bábaasszony édesanyja negyvenésvesen árván hagyja öt fiútestvérével, tanulmányai befejeztével sok-ezernyi székely és erdélyi magyar fiatal sorstársával együtt Magyarországra menekül az impériumváltás következményei elől, ott kezdi el pályáját építeni, mindvégig Aranyosszék, az erdélyi magyarság érdekeit képviselve. Egyetemi tanulmányai, párizsi, strasbourgi kitérő után Bethlen István személyi titkára lesz, fontos segítője, mi több, az utolsó bizalmasa 1944-ben. A harmincas években a kor fő célkitűzéséért, a revízióért dolgoztak, ám Észak- és Dél-Erdély különválasztása után újabb nemzetiségi problémákkal („túszdrámákkal”) kellett szembenézniük. Teleki Pál erdélyi szociális kérdések megoldását bízta rá, 1944 tavaszán pedig félig titkos, embermentő missziókat hajtott végre. A szerző megjegyezte, Pásint Ödön Sepsiszentgyörgyhöz néhai féltestvére, Albert (Pásint) Éva gyermekgyógyász révén kötődik. A Cantabile Trió hangversenye után Székely Szabó Zoltán Egy nemzedék három felvonásban (erdélyi színészek tegnapelőtt, tegnap és ma) című könyvéről beszélt Bogdán László és László Károly társaságában. Kötetében huszonkilenc színésszel, rendezővel közöl interjút. Közülük többen Magyarországra mentek, nem tudták, mekkora csalódás vár rájuk – mondta. László Károly „fészekrakónak” nevezte Székely Szabó Zoltánt, H. Szabó Gyula pedig úgy fogalmazott, a nyolcvanas években Sepsiszentgyörgyön a magyarság szíve a színházban dobogott, köszönhető ez Sylvester Lajosnak, aki az akkori nagyon nehéz időkben is csapatot tudott építeni.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. május 20.
Egy színésznemzedék három korszaka
Székely Szabó Zoltán Egy nemzedék három felvonásban című kötetét mutatták be a szerző jelenlétében pénteken délután a nagyváradi színház páholyelőcsarnokában.
Székely Szabó Zoltán a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház társulatának volt a tagja, majd 1987-ben Ausztriába emigrált, jelenleg Bécsben él. A szerző harminc erdélyi magyar színművésszel, színházi alkotóval készített egyenként három interjút három különböző történelmi korszakban, ezért is lett a 2012-ben kiadott könyv címe:. Az Egy nemzedék három felvonásban. A nagyváradi könyvbemutatón Nagy Béla színháztörténész, a váradi magyar színtársulat nyugalmazott irodalmi titkára méltatta a könyvet. A méltató kiemelte azt, hogy bár a színház elsődleges szerepe az, hogy előadásokat mutasson be a közönségnek, de gyakran ami a kulisszák mögött történik, az izgalmasabb, mint egy előadás. Nagy Béla esszéisztikus méltatásában kitért arra, hogy a kötetben szereplő színészgenerációt talán áldozati nemzedéknek lehet tekinteni, hiszen az interjúkból legtöbb esetben nehézségekkel teli, viszontagságos életpályák rajzolódnak ki. A könyv erényei közé sorolta Nagya Béla azt, hogy a különálló részek hatalmas totálképpé állnak össze, és a szerző erényeként emelte ki azt, hogy könyvét a színészekével együtt dobogó szívvel írta meg, ugyanakkor sikerült neki vallomásra bírnia az általában magukba zárkózó interjúalanyokat is. A kötet struktúrája is rendkívül érdekes. Az első interjúsorozat a 80-as évek legelején készült, az akkor még kezdőnek számító művészekkel, a második interjúsorozatot nem sokkal a rendszerváltás után készítette el Székely Szabó Zoltán, a harmadik beszélgetéssorozatot pedig mintegy tizenöt évvel a második interjúkör után rögzítette a szerző. Mint Nagy Béla fogalmazott, megrázó mélységű vallomások olvashatók a most ötven-hatvan éves erdélyi Magyar színészgenerációról. A váradi olvasók számára további érdekességet jelent az, hogy a harminc interjúalany közül három váradi színész, név szerint Fábián Enikő, Ács Tibor és Hajdu Géza. Összegzésképpen Nagy Béla elmondta, hogy a harminc interjúalany közül hárman időközben elhunytak, kilencen emigráltak, és nyolc színész elhagyta a színészi pályát.
Nehéz sorsok
A méltatás után maga a szerző vette át a szót, felelevenítve emigrálásának okait és körülményeit, majd a könyv megszületéséről beszélt. Elárulta, hogy a kötet befejezésére és kiadására az a Szélyes Ferenc színművész ösztönözte, aki nemrég mutatkozott be Nagyváradon a Nagy Romulus című előadás főszerepében. A szerző elmondta, hogy az interjúalanyok kiválasztásában nem volt szempont az, hogy ki a barátja, és ki nem az, mint mondta, kezdő színészként készítette el az első interjúsorozatot a 80-as évek elején azzal a céllal, hogy a fiatal, kezdő színészek gondolatait, problémáit, nehézségeit is megismerjék az olvasók. Hozzátette, hogy azokban az interjúkban kerülte a politikai témákat, így a beszélgetések gyakorlatilag cenzúrázatlanul jelentek meg az Ifjú Munkás című folyóiratban. Megtudtuk, hogy a második és a harmadik interjúsorozat elkészítésében a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy felkutassa az időközben sokfelé kirajzó színészeket. Ehhez kapcsolódva a színészek életpályájáról beszélt Székely Szabó Zoltán, elmondva, hogy az emigrálók közül többen a pálya elhagyására kényszerültek, és vannak akik mostoha körülmények között élnek ma is. Székely Szabó Zoltán saját sorsáról is beszélt a kis számú de érdeklődő közönségnek, tudatva azt, hogy Bécsben taxisofőrként dolgozik, emellett évente négy magyar nyelvű előadást hív meg Ausztriába, ugyanakkor a soproni színház megalapításában is részt vett. A könyvbemutatón ezt követően a hozzászólások következtek, majd dedikációval zárult a rendezvény.
Pap István
erdon.ro2013. június 26.
11. Csűrszínházi Napok
Gazdag programkínálat
Gazdag kínálat várja június 28–30. között mindazokat, akik Mikházára látogatnak a 11. Csűrszínházi Napokra. A rendezvénysorozat június 28-án 17 órakor kezdődik a több mint 100 éves kántori lakásban, ahol a népi szoba felavatása után könyvtárat is nyit a Csűrszínházi Egyesület.
A Népújság hozzájárulásának is köszönhetően közel 5000 kötetet adományoztak különböző magánszemélyek a mikháziaknak. 18 órától az iskolában a Marosvásárhelyről elszármazott, jelenleg Magyarországon élő Simon Endre és fia, Simon Zsolt képzőművészeti alkotásait láthatják a műkedvelők. A művészekről és alkotásaikról Nagy Miklós Kund művészeti író beszél. S mint már megszokottá vált, a Mentor könyvkiadó is elhozza újdonságait és bemutatja az iskolában.
Kapcsolódva a népi hagyományokhoz – a művelődési ház termében –, igazi csemegeként a Nyárádremetén született Kakuts Ágnes – a marosvásárhelyi, nagyváradi, kolozsvári, veszprémi, debreceni, végül pedig a Bárka színház Déryné-díjas színművésze – megrázó egyéni műsort mutat be Árva élet címmel. A lészpedi 16 gyerekes Anna néni története nemcsak az egyén civódásait hordozza magában, hanem képe, példaképe is az erdélyi magyar kisebbségi sorsnak. Kakuts Ágnes olyan hitelesen tolmácsolja Anna néni élettörténetét, hogy az egyéni műsort több esztendeje sikerrel játssza több színházban. A Maros Művészegyüttes több autentikus néptáncot felvonultató műsorával zárul a pénteki nap. A Csűrszínház színpadán fergeteges néptáncot láthatnak 20.30-tól Szót a táncnak, legények! címmel.
Szombaton délelőtt a Garabonciás Egyesület gondoskodik arról, hogy a gyerekek is találjanak elfoglaltságot. 12 órától az irodalomkedvelőket várják a Reneszánsz panziónál, ahol Lokodi Imre a Székelyföld című folyóirat szerkesztőivel beszélget, majd ezt követi Székely Szabó Zoltán Széllyes Sándorról írt könyvének bemutatója. 17 órától a labdarúgópályán a magyar újságírók egyesületének csapata, a Pressing újból pályára lép a Maros Művészegyüttes "brazil" válogatottjával barátságos mérkőzés keretében.
19 órától a művelődési otthonban Görgey Gábor Mikszáth Kálmán különös házassága című kétszereplős darabját láthatják Hajdú Géza és Körner Anna, a nagyváradi Szigligeti Társulat tagjainak tolmácsolásában. A színdarab az író és felesége, Mikszáthné Mauks Ilona kapcsolatát taglalja. Az idős Mikszáth házaspár párbeszédéből két síkon elevenedik meg élettörténetük. A darabot először e két szereplővel 1984. december 8- án mutatták be, azóta több mint 100-szor játszották, rendezőjét, Farkas Istvánt túlélte a színpadra állított mű. Igazi irodalomtörténeti utazást tehetnek mindazok, akik beülnek a nézőtérre.
A 11. Csűrszínházi Napok csúcsrendezvénye az első alkalommal megrendezendő Széllyes Sándor népdalvetélkedő döntője lesz, amelyet a Csűrszínházi Egyesület mellett a Maros Művészegyüttes és az Artecotur Egyesület rendez a Communitas Alapítvány és a Danubius Szálloda támogatásával. A Maros megyében előzőleg megszervezett kistérségi elődöntőkön, két kategóriában összesen 18 versenyző jutott a döntőbe, őket hallgathatják, láthatják majd. És kiderül, ki lesz az abszolút győztes mindkét kategóriában.
A Csűrszínházi Napok vasárnap zárulnak. A 9 órai misét követően 11 órától a gyerekek az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház jóvoltából Urbán Gyula rendezésében A tengerkék kiskutya című bábelőadást nézhetik meg.
v.gy.
Népújság (Marosvásárhely)2013. június 29.
Olvasólámpa: Színészek, közelről (Székely Szabó Zoltán új könyve)
Elöljáróban annyit, hogy a romániai magyar színházak története feldolgozatlan. Az utóbbi időben ugyan több beszélgető-könyv is megjelent rendezőkkel, színészekkel, hogy hirtelen csak a Tompa Gábor, a Kovács Levente vagy a Balázs Éva interjúköteteket említsük, s a Polis Könyvkiadó sorozatban adja ki nagy színészeink kis monográfiáit!
Megjelent Kötő József kötete is a két világháború közötti magyar színházakról, de az elmúlt hatvan év romániai magyar színháztörténete sajnálatosan feldolgozatlan, hiányoznak a résztanulmányok éppen úgy, mint a monográfiák, s hiányzik egy adataiban megbízható romániai magyar színházi lexikon is. Ezért minden olyan könyv, mint Székely Szabó Zoltán kötete*, amelyet nemrég mutathattunk be a könyvtárban, önértékén túlmenően is hiányt pótol, színészeket, rendezőket hoz közelebb. A huszonnyolc színész és rendező lehetett volna – mondja az előszóban a nyolcvanas évek közepe óta Bécsben élő szerző – az ő generációja. Együtt öregedhettek volna meg a színpadon. Nem így történt. Maga a szerző, mintha csak utolsó s talán legjelentősebb alakítását, Mrozek Emigránsokjának szerepét vitte volna át színpadról a valóságba, távozott Romániából, s ha kapcsolata a színházzal végleg nem is szakadt meg, pályafutása nem úgy alakult, ahogyan alakulhatott volna. S ez nemcsak rá, hanem könyve számtalan szereplőjére érvényes. Mintha ennek a generációnak az életébe, a karrierjébe szólt volna legerőteljesebben bele a diktatúra és az utána „ránk eső szabadság”, meglepően sokan hagyták el az országot, kényszerűen a pályát is, siklott ki a karrierjük. A válasz természetesen minden esetben más. És a könyv válaszokat is kínál, az alcím: „három felvonásban” nem véletlen, pontosan jelzi a kötet szerkezetét. Székely Szabó Zoltánt pályája indulásától izgatták generációjának tagjai, még a nyolcvanas években kezdett el beszélgetni a huszonnyolc szereplővel, az interjúkat az Ifjúmunkás közölte s távozásával kényszerűen megszakadt soruk. Ezzel azonban nem fejeződött be a dolog. Székely Szabó a kilencvenes évek elején, majd 2000 után még felkereste elérhető interjúalanyait, így a hármas interjúk hitelesen rajzolják fel a sokszor kényszerűen megszakadó vagy sikeresen fellendülő színészi és rendezői pályákat. A könyvből, melyben értelemszerűen több szentgyörgyi, vagy pályáját Sepsiszentgyörgyön kezdő, vagy itt megforduló színész és rendező is szerepel, az olvasói kedv felkeltése érdekében, Székely Szabó Zoltán interjújának második felvonását közöljük.
* Egy nemzedék három felvonásban (erdélyi magyar színészek tegnapelőtt, tegnap és ma). Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 2012.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. szeptember 26.
Széllyes Sándor emlékezete
Sokan, sokféleképpen emlékezünk a Nyárád menti Mikházán született Széllyes Sándorra – a Székely-Szabó Zoltán által összeállított Szerencsés jó estét kívánok e háznak… című kötet a 2006-ban elhunyt népdalénekesnek, rímfaragónak, a Székely Népi Együttes tagjának állít méltó emléket – mondta H. Szabó Gyula, a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó igazgatója a kötet bemutatóján kedd este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében.
A Széllyes Sándor által írt rigmusokat, vele készült interjúkat, családtagok, barátok visszaemlékezéseit is tartalmazó kiadvány születéséről Székely-Szabó Zoltán beszélt, hangsúlyozva: az írások révén megközelítőleg teljes képet nyer az olvasó Széllyes Sándorról, ezt mintegy megerősítette Fekete Zsolt színművész, aki a kötetből olvasott fel.
(farcádi)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. február 18.
Második bemutatójára készül a marosvásárhelyi Spectrum Színház
Tamási Áron Vitéz lélek című darabjával második premierje előtt áll Marosvásárhely legújabb művelődési intézménye, a Spectrum Színház. Mint ismeretes, a tavaly év végén alakult társulat Henrik Ibsen A nép ellensége című darabjával mutatkozott be a közönségnek.
A magántársulat a nyárádszeredai Bekecs Néptáncegyüttes közreműködésével szerdán este 7 órától, a vásárhelyi Ifjúsági Házban viszi színre a Kossuth-díjas székely író 1941-ben született művét. Török Viola rendező és lelkes csapata már túl van a vasárnap este Nyárádszeredában tartott előbemutatón, amelynek közönségsikere lendületet adott a társulatnak.
Erről maguk a Spectrum tapasztaltabb tagjai meséltek, mondván, hogy az akadozva, szerepcserékkel induló próbafolyamat élvezhető, igényes előadássá fejlesztette a produkciót, amelyet a rendező Tamási egyik legjellegzetesebb alkotásának tart.
„Sajátos, szürrealista formanyelven próbáljuk megfogalmazni az előadást. Fontos szerep jut a Bekecsnek, amely a néptánc stilizált felhasználásával álomvilágot teremt a színpadon" – jellemezte a produkciót Török Viola. Kárp György és Tatai Sándor – akik pályafutásuk során számos Tamási-darabban játszottak – elismerték, hogy a rendezői koncepció még számukra is több újdonságot hozott, viszont örömmel nyugtázták, hogy Török Viola nem próbált semmiféle „kicsavart dolgot" színpadra vinni.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nyugalmazott színészei mellett a darabban a New Yorkból visszatelepedett Szász Anna és a Bécsből két hónapra hazaköltözött Székely Szabó Zoltán is helyet kapott. Szász Anna elmondta: számára olyan érzés volt huszonöt év után színpadra lépni, mintha a negyed évszázados szünet nem is létezett volna. A taxisofőrként dolgozó Székely Szabó Zoltán huszonnyolc esztendős kihagyás után tért vissza a színház világába, és bevallotta, komoly lámpalázzal küzdött.
„Be kell ismernem: rettenetesen féltem, elvégre az általam vezetett taxiból kerültem ismét a színpadra. Azt meg egyenesen csodának tartom, hogy miután valamikor nagyon régen kétszer is eltanácsoltak a színiről, még tapsot is kaptam a nyárádszeredai közönségtől" – tréfálkozott a Sepsiszentgyörgyről a 80-as évek derekán kivándorolt Székely Szabó Zoltán.
A Vitéz lélekben egy megváltozott, elidegenedett világba tér haza hétévnyi távollét után Balla Péter (Faragó Zénó). Az első világégés utáni székely faluban megbomlott a korábbi rend. Menyasszonya, Rozáli (Ritziu Ilka Krisztina) már a gépész (Kinda Szilárd) felesége, apját közben eltemették, szülőházát nem találja, a hagyományos földművelés helyett a gépeket részesítik előnyben.
A háborútól megfáradt és az emberéletek kioltására alkalmas gépezetektől megundorodott Péter mégis megtalálja az újrakezdés módját. A hit és hűség drámájának is nevezett színpadi játék álomvilágát a Spectrum Színház ezúttal a népzene és néptánc kifejező eszköztárának felhasználásával fogalmazta meg. A darab koreográfiáját Ivácson László jegyzi, a zenét Kelemen László szerezte, a díszleteket és a jelmezt a rendező Török Viola tervezte.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),2014. február 18.
Irodalmi délután Erdőszentgyörgyön
Február 20-án csütörtök délután 5 órától a művelődési házban, az Europe Direct Információs Központ termében farsangi irodalmi délutánra kerül sor, a humor jegyében. A Bodor Péter Művelődési Egyesület vendégei: Bölöni Domokos, P. Buzogány Árpád írók, Székely Szabó Zoltán színész, író és Székely Ferenc néprajzgyűjtő. Közreműködnek Antal Ágnes és Imre, valamint az egyesület tagjai. Házigazda Kovrig Magdolna tanár, az egyesület elnöke. Bemutatják P. Buzogány Árpád Ötven lóerős pálinka című anekdotagyűjteményét. A belépés díjtalan.
Népújság (Marosvásárhely),